Karácsonyi kedvenc: a szelídgesztenye

Fogyasztás és tárolás

A gesztenye főként a karácsony közeledtével kerül előtérbe, hiszen a karácsonyi vásárok elmaradhatatlan csemegéje a sült gesztenye, valamint inkább ősztől kezd a gesztenyepüré népszerűvé válni. Őszi-téli időszak egyik kedvelt gyümölcse.

A szelídgesztenye (Castanea sativa) közepes méretű gyümölcsfa, de akár 30 m magasra is megnőhet. Díszítőértéke miatt is ültethető, amennyiben a klíma és a talaj megfelelő számára, illetve a növekedéséhez elegendő hely áll rendelkezésre. Kérge fiatalon szürke, majd később barnás árnyalatú és csavarodottan bordázott. Fényes, bőrszerű, keskeny, 10–20 cm hosszú lándzsa alakú levelei szúrósan fogazottak. A levél színe sötétzöld, ellenben fiatalon szőrös, később kopasz. A szelídgesztenye egyivarú, egylaki növény, a hím és nővirágok egy fán belül, de külön-külön alakulnak ki. Barka virágzata június-júliusban virágzik. A megporzás után a termős virágok gömbbé növekednek; egy-egy ilyen gömbben két-három termés nő. A terméseket elágazó tüskézetű, felnyíló kupacs fedi. A makk héjszíne fajtától függően világossárgától sötétbarnáig változik. Termését még nevezik maróninak is.

Származása: Délkelet-Európa hegyvidékeinek párás völgyeiből származik. Ehető terméséért a rómaiak sokfelé telepítették. Valószínű, hogy a Brit-szigetekre és a Kárpát-medencébe is ők telepítették be – ekképpen valószínűleg római ültetvények maradványai a Börzsöny déli lejtőin (a Nagymaros feletti hegyoldalakon) és a Naszály alján zöldellő szelídgesztenye-ligetek. A termesztésből sokfelé kivadult. A gesztenye hazai előfordulásának ősi jelenlétét az is bizonyítja, hogy neve dunántúli, főleg somogyi helységnevekben (pl. Geszti) fordul elő.

Meleg, kiegyenlített hőmérsékletű, csapadékos területen, mély termőrétegű, savas talajba ültetve terem. Optimális számára az évi +10°C középhőmérséklet. A téli hideget viszonylag jól bírja, -20 °C esetén sem szenved fagykárt. A gesztenye vízigényes növény, évi 800 mm csapadékmennyiség kedvező számára. Hazánkban erre a legalkalmasabb termőterületek az Alpokalja vidéke (Kőszerdahelyi fajta), a Dél-Dunántúl (Iharosberényi fajták), és Észak-Magyarország (Nagymarosi fajták). A hazánkban kis felületen, összesen 215,4 hektáron folyik a termesztése. Franciaországban, Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában is termesztik nagyüzemi szinten, de a legnagyobb szelídgesztenye-állomány Olaszországban található.

Termése: A szelídgesztenye termése alacsony energiatartalmú, míg magas szénhidráttartalommal bír, C vitaminban gazdag, bővelkedik élelmi rostban, folát tartalma sem elhanyagolható, magas kálium és magnézium forrás, valamint kiváló forrása vasnak, kalciumnak, mangánnak, foszfornak és cinknek, továbbá B-komplex vitaminokban is bővelkedik.

Októbertől márciusig kapható a boltokban és a piacokon: a jó gesztenye fényes, kívülről kissé olajos tapintású, sérülésmentes, sima és feszes felületű.

A szelídgesztenye sokoldalú növény, felhasználása igen változatos:

– maghéját bevágva pirítják nyílt tűzön vagy süthető sütőben

– héjától megtisztítva kandírozzák,

– főzés után meghámozva püré készül belőle,

– köretként vagy töltelék húsokhoz,

– fagylalt is készül belőle

– szárítva porrá őrlik (gluténmentes étkezéshez kiváló),

– maghéját és levelét samponkészítéshez használják,

– virágából méz készül

– készítenek belőle sört is (pl. Korzikán),

– fája a déli országokban kedvelt bútorfajta.

A gesztenye szó az 1600′-as évekig kizárólag a szelídgesztenyét jelentette, a vadgesztenye ugyanis csak ezután került Magyarországra. Ma már megkülönböztetjük a kétféle gesztenyét, ugyanakkor érdekesség, hogy a „gesztenye” szó bármely növényről is legyen szó, egyszerre jelenti a fát és a termést.


A szelídgesztenyével kapcsolatos bővebb információk itt olvashatóak: https://www.nak.hu/agazati-hirek/mezogazdasag/146-novenytermesztes/100939-betegseg-ellenallo-fak-termesztesbe-vonasaval-javulhatna-a-gesztenyetermesztes